2 Corinthians 2
1 Azt végeztem el hát magamban, hogy ha elmegyek tihozzátok, ne okozzak ismét szomorúságot.
2 Mert ha én titeket megszomorítalak, lesz-é valaki, aki megvidámítson engem? Csak az a valakim vidámíthat meg, akit én megszomorítok.
3 Azért írtam meg hát éppen ezt tinéktek, hogy hozzátok menvén, ne szomorkodjam azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert mindnyájatokról az a meggyőződésem, hogy az én örömem mindnyájatok öröme.
4 Mert azt a levelet, amelyet küldtem néktek, sok szorongással, aggódó szívvel, sok könnyhullatással írtam; nem azért, hogy megszomorítsalak titeket, hanem azért, hogy megismerjétek szeretetemet, amelyet kiváltképpen irántatok érzek.
5 RENDELKEZÉS A FÜGGŐBEN LÉVŐ SÉRELMES ÜGYRŐL; PÁL ELFOGADJA A KORINTHUSIAKNAK EZ ÜGYBEN VALÓ RENDELKEZÉSÉT Ha pedig valaki szomorúságot okozott, nem engemet szomorított meg, hanem némiképpen - hogy sokat ne mondjak -, titeket mindnyájatokat.
6 Az olyannak elegendő az a büntetés, amelyet a többség már reámért;
7 azért ti inkább bocsássatok meg néki és vigasztaljátok, hogy a szerfelett való bánat meg ne eméssze őt.
8 Azért kérlek titeket, hogy tanúsítsatok iránta szeretetet.
9 Mert azért is írtam azt a levelet, hogy titeket próbára tegyelek, vajon minden tekintetben engedelmesek vagytok-é.
10 Akinek azonban ti megbocsátotok valamit, annak én is megbocsátok; én ugyanis Krisztus színe előtt tiérettetek már meg is bocsátottam, ha ugyan volt mit megbocsátanom.
11 Mert nem engedhetjük meg, hogy a Sátán megcsaljon minket. Ugyanis nagyon jól ismerjük az ő szándékait.
12 PÁL UTAZÁSA TRÓÁSZON ÁT MÁKEDONIÁBA; HÁLÁT AD ISTENNEK AZÉRT, HOGY MÉLTÓVÁ TETTE ŐT AZ APOSTOLI SZOLGÁLATRA Amikor pedig elmentem Tróászba, hogy ott Krisztus evangéliomát hirdessem, jóllehet az Úr által előttem kitárt ajtóra találtam,
13 mégsem volt az én lelkemnek nyugodalma, mert nem találtam ott Titust az én atyámfiát; azért hát búcsút vettem a tróásziaktól, és tovább mentem Mákedoniába.
14 De hála légyen az Istennek, aki az Ő diadalmenetében minket mindenkor magával visz a Krisztus szolgálatában, és miáltalunk minden helyen kijelenti az ő ismeretének jó illatát!
15 Mert mi Krisztus által Istennek ajánlott kedves jó illat vagyunk, azok közt is, akik üdvözülnek, azok közt is, akik elkárhoznak;
16 ezeknek ugyan halálnak illata halálra, azoknak azonban életnek illata életre. És erre (a szolgálatra) kicsoda alkalmas? (Én és munkatársaim.)
17 Mi: mert mi nem vagyunk olyanok, mint sokan azok, akik Isten igéjével kufárkodnak, hanem mint őszinte emberek, sőt mint Isten küldöttei, Isten színe előtt Krisztus szolgáiként szólunk.